2. nap (aug 10.)
A túra egyik alapelve, hogy mindenki szervező, mindenki ad valamit hozzá. Csapatokban haladunk s csapatokban dolgozunk. A szendvicseket sorsolás alapján minden nap egy más csapat készíti el az összes résztvevőnek. Egy csapat 6-8 fő s amikor soros, reggel 6-kor kelnek tagjai és 181 db szendvicset csinálnak. Vasárnap reggel 6-kor kelni nem jó és nem is könnyű, viszont erőst jó érzés találkozni más csapattagokkal, akik a wc-n reggel 6-kor “huddnak”. Ha megkérdezed bármely tagját, hogy miért is csinálja, akkor reszkető hangon csak annyit mond: “ÉRTETEK”. Ez szép, ez közösség, ez örömkönny 
181 db szendvics sok. Készítés közben fellép denivelálódás, ami rossz de niveláljuk. 6 dimenziós rezgéseket is lehet érezni. A munka innovatív, több egység van úgy mint paradicsomozó, kenyerező, kenyérkenő, pástétomozó, pulanyeső, pulafelhelyező, paprikázó és csomagoló. Egy újszerű berendezés állt üzembe, ami a fóliázógép. Kattogásteljesítményben a csapat kiemelkedik. A fázis legvége a féltucatoló, ahol hatosával vannak felstócolva a szendvicsek.
A reggel zűrös, de minden elkészült, minden esszeállt s hát kezdjünk indulni. Javaslat, hogy aludjunk 11-ig, igyunk reggel 5-ig, s a délutáni program: szex. Nem így lett.
Elmentünk Csíksomlyóra a megyeri turisták által látogatott templom mögötti kísérleti kertbe. A vásárhelyi gyógynövénykertet bezárás fenyegeti, ezért a somlyói megszüntetett árvaház kertjében is létrehoztak egyet Zólya László vezetésével. Egy marék máriatövis elrágása naponta garantált egészség, a májat regenerálja, utána jó nyugodtan lehet inni. A ricinusmag ezzel szemben úgy odatesz a májnak, hogy 3 mag belőle halálos.
Megtudtuk sokat a csíki magánjavak történetéről is: háborúk, határok tologatása, rekvirálás, visszaadás, perelés, kiosztás, s hát uram a székelynek a torkán a véreres mindég le van tolva. De nem egy vagy két vagy három nemzetség a hibás. Kedvenc nemzetiségünk az előadás után nincsen.
“A románok sem viselkedtek úgy, ahogy kellett volna, a magyarok balfaszok, s a székelyek sem harcoltak akkor s amikor kellett volna megfelelőképpen a jogaikért. 2000-ben a régi polgármester visszaadhatta volna az ingatlanokat és nem tette. Tehát a székely sem a kedvenc nemzetem… Utáljunk mindenkit! A nemzetek hibát hibára halmoznak, ezért mi szopni fogunk hosszú éveken keresztül.” … “Az osztrákokkal nincs semmi bajunk, de csak azért mert messze vannak. Azonkívül, ha elővesszük Mária Teréziát s a többit, rögtön lesz.” Ez az egyik résztvevőnk konklúziója.
A csíksomlyói templomba átmenvén kitudódott, hogy 1442-ben már építették a ferences kolostort s a gótikus templomot, mely az 1800-as évekig állt fenn, mikor is leégett és helyére építették a jelenlegi barokk templomot. A templom kegytemplom, mert benne van az 1789-től a csodatevő szobor. A háború elején elszállították a kolozsvári ferencesekhez. A vonat amelyik szállította, ment tovább és Szeged környékén lebombázták. A szobor 2 oldalán Szt. István és Szt. László áll, melyeket dél Tirolban faragtak 1905-ben.
Ezután Szépvízre mentünk és Zakariás Péter bácsi mesélt nekünk az örménységről. Megmutatta a templomot, a mai örmény folyóiratokat. Elmondta az örmény miatyánkat, és mesélt arról, hogy Bécsben járt örmény iskolába és ott tanulta meg a nyelvet. A családban ők már magyarul beszéltek. Az erdélyi örmények elmagyarosodtak míg a moldvai örmények elrománosodtak.
1672-ben engedte be Apafi Mihály az örményeket. Valamikor 550-en voltak, s ma 5-ön 6-on vannak. Száva, Fejér, Dájbukát, Potolzki, Zakariás nevű családok az örmény kaszinóba jártak szórakozni, kártyázni ami kultúrházként működött. Az örmény közösség megalapította a szent háromság egyesületet, mely nagyon erős volt, összeadták a pénzt és segítették egymást. Az özvegyasszonyokat, özvegyembereket pénzzel és szeretettel támogatták, fizették diákjaik taníttatását, ha kellett földet, házat vásároltak. Az örmények vagyonukat gyakran a közösségre hagyományozták. Földjük nem volt, a regátból hajtották be az állatokat, melyeket hajtottak Kolozsvár, Debrecen, Budapest, Bécs irányába. Ott iparcikkeket vásároltak, azokat hozták haza s adták el.
A húsvéti sonkát nem főzték, hanem a füstölt sonkát kenyértésztával bevonták és a kemencébe betették, amely sokkal finomabb mint a főtt sonka.
Az örmények asszimilációja és eltűnésük szemünk előtt történő zajlása nem tudott minket nem arra emlékeztetni, hogy ez a folyamat már rajtunk is elkezdődött.
Szépvízről Ajnád felé vettük az irányt és útközben Cibrefürdőn csobbantunk. Szó szerint. Cibrefürdő állítólag az egykori Cibrefalva helyén van, amelyet az első napon említett tatárbetörés puszított el.
Cibrefürdő olyan mint a csics, fürödni jó, menj oda, mert olyan mint a csics.
Ajnádról még feltekertünk Lóvész felett a Karakó hídra. Ez volt a MÁV első völgyhídja, s a legnagyobb is egykoron. 64m magas és mintegy 200m hosszú. A Csíkszereda-Gyimes vonalon helyezkedik el. A hídnak a jelenlegi a 4. verziója. A jelenlegit 46-ban építették, miután a menekülő német és magyar csapatok az előzőt a világháborúban felrobbantották.
Este nem volt elég alkohol ezért kénytelenek voltunk a nemzetiségi kérdést bőcsködés nélkül, értelmesen megvitatni.