9:30 Felpattantunk a bringára, hogy pihenjük ki a pihenőnap fáradalmait. Kezdődött egy 10km-es emelkedővel Pongrácz tetőig. Volt kisebbecske elgyengülés, Füzi Gépállat Levente egyet vont s egy másikat taszított felfele. Szokásos defektek és gumicserék után következett egy kitűnő duvadás Gyergyóig. Ez sokak szerint jobb volt mint a tavalyi Kalonda tetői ereszkedés.

12:10 A gyergyói örmény templomnál ismét megkértünk valakit, hogy feszegesse ezt az örmény kérdést. A néni meg is tett mindent, de mi mohóbbak voltunk. Ha örményekről van szó nem tudunk leállni. Gyergyószentmiklóson van jelenleg a legnagyobb örmény közösség Erdélyben, mintegy 600 fő. Természetesen itt is emlegették Zakariás Péter bácsit, a szépvízi örmény közösség talán utolsó tagját. Ismét előkerült a hurutosleves témája és megtudtuk honnan lehet beszerezni. Beszereztük. 2 lej egy darab és megállapítottuk, hogy ez az általunk ismert legkorábbi leveskocka-recept. Bár nem kocka, hanem egy büdös fekete kúp. Szereztünk valahonnan bors-ot is, ami a csorbák alapja. Sándor (aki épp most ébredt) mindezt egy bajai halászleves pólóban tette. Sándort kinevezzük leves bárónak.

16:47 Portik Irén immár 3 órája kalauzol minket a gyergyói rengetegben. A tájházban többek közt megtudtunk, hogy az ember dolga, hogy dolgozzon s az asszonyé, hogy pletykálkodjon a pénzzel. Áttekertünk Szárhegyre most éppen a Lázár kastélyt pásztázzuk. Illetve a többiek. Mert mi páran itt ülünk az udvaron s írjuk ezt a blogot. A blog ugyanis időigényes ezért jól be kell osztani s mind kell írni.

Elküldve: 2008. augusztus 14., 17:03-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.