8. nap (aug. 15)
Torockó – a legkisebb magyar néprajzi tájegység
A szombati napon sem tekerés – sem előadás, a túrát értékeltük ki. Végigkérdeztük egymást, ki hogyan értékelte a túrát és mit visz innen haza.
Még az este Furu Árpádtól tudtuk meg azt is, hogy Torockón található Közép Európa talán legrégebbi parasztháza 1688-ból, továbbá, hogy a ház fel van újítva és direkt ilyen görbe!
“A Torockóiak mindig különcök voltak.” Egy ideig osztrákok leszármazottainak vélték magukat, sajátos bútorfestést alakítottak ki, melyet az erdélyi szászok munkáiból gyökereztették. Egyedi temetkezésük van: a domboldalba vájt sírboltokba a koporsókat betolják és nem dobnak rájuk földet (természetesen elfödik).
Aki Torockón jár és eddig még nem tette volna meg, mindenképpen látogasson el Ida néni magánmúzeumába, a 174-es szám alá. Nemcsak a látnivaló nagy élmény, hanem Ida néni maga is nagyon pezsdítő. A múzeumról kiskönyv is készült (Ida néni magánmúzeuma / Benedek Csaba, Kürtössy Péter. ISBN 978-963-06-5074-8), ha ön türelmetlen a következő torockói látogatásáig, akkor addig is olvassa el ezt!
További két könyvet szeretnék még ajánlani, mindkettőt Furu Árpádtól. Az egyik Kalotaszeg népi építészete a másik pedig Műemlékvédelem Torockón. A könyvek nemcsak igényesek, hanem igazán tartalmasak és érdekesek és nem is túl terjengősek.
A Székelykő megmászása egy olyan élménnyel gazdagít, melyet szerencsére nem lehet lefényképezni. Az alábbi fotóról talán annyit, hogy vizet sem vihet a valódi, helyszínen csak saját szemmel meglátható látványnak.
Idősek, fiatalok és kisgyermekek sora mászta már meg – ha nem is könnyű, de bárki képes rá.
Azzal zárom az V. Erdélytúra útinaplóját, hogy biztatunk mindenkit arra, hogy lássa és ismerje meg hazánkat Erdélyt, mert biztosak vagyunk benne, hogy – akárcsak mi – meg fogja szeretni. Szívesen segítünk azoknak akik hasonló túra szervezésében gondolkodnak, keressenek fel minket, megosztjuk velük amink van: az összegyűlt információkat, a tudást, a tapasztalatainkat, a jókedvünket s még ki tudja mit.