A hetedik Nap

Sokan ezt a címet egy horrofilmnek, vagy egy pornófilmnek adnák, én egy egyszerű Erdélytúrás blog bejegyzésnek adtam ezúttal. Nem akármilyen nap volt ez a “hetedik nap”, nehezen jellemezhető jó-rossz szempontból, kifejtem: az utolsó bicajozós nap, van akinek jó – van akinek rossz. Az utolsó előtti Kalotaszeg túrás nap- egyertelműen rossz Hosszú a táv, nem olyan jó, de sok kocsma van útközben hmm, van akinek jó – van akinek rossz. Röviden ennyit bevezetőül. Vagy a rendhagyó ébresztés is a bevezetőhöz kéne tartozzon?

Ébresztés: a gonggal történt amiről a panzió amelyben aludtunk a nevét kapta, tehát gong és kamera- sokan már gyűjtik a pénzüket a filmesek lefizetésére hogy kitöröljék a fantasztikus anyagot ahol borzos fejjel, félcsórén, félkómásan a GONGRA ébredeznek.

Nagy nehezen elindultunk az épülő autópálya irányába. Az első megálló Magyarlóna, ahol megnéztük túránk utolsó kazettás templomát, és ahol egy nooogyon nooogyon furcsán beszélő néni próóóbált bészélni nekünk a templomról és oz oootópályáról, többé-kevésbé sikerült is neki.

"A kazettákat "Valami Lajos" festette" (Umling Lőrinc ) – tudtuk meg.

Eltávolodván az oootópályától -attól még a vizorba maradt- megérkeztünk Magyarfenesre, egyenesen egy igazi életművész birodalmába, ami pont olyan volt mint egy igazi életművész birodalma: egy hatalmas udvar, ahol a különböző művei voltak-hát inkább stratégikusan szerteszéjjel elhelyezve, mint kiállítva, de nagyon jó hangulata volt az egész birtoknak.

Voltak ott mini bronzszobrok és maxi szénaszobrok, tájház, ökoház, TV -be zárt postagalambok, különböző szamártípusok (nem mindegyik volt ott, volt olyan is akit mi vittünk), nyuszik, és éééééés egy eddig teljesen ismeretlen állatfajta aminek az Élő Erdély Egyesület a büszke felfedezője: KALOTAPINCSI

Ugyancsak Magyarfenesen megtudtuk, jobban mondva tanúi lehettünk annak, hogyan kell a női báj és sárm (Fóris Réka) segítségével sikeresen működő szövetkezetet (www.numulites.ro) újraalapítani.

Ami a nap hátralevő részében következett arról tulajdonképpen nem illene ilyen nyilvános helyen írni, na de a mi Egyesületünk nem a szégyenlősségéről vagy a diszkréciójáról híres, úgyhogy kedves olvasó, csak itt és csak most leírjuk.

Motiváció: nagyon erősen esett az eső már vagy 100 órája, megfagyva, elázva, hisztisen, benedvesedve közeledtünk Léta vára fele. Azért nem volt teljesen olyan mint Kafka kastélyában, mert egyesek elérték a várat, de a mázsoritáteá csak a Létai Bárig jutott. Ott kérem alássan egy nagyon szimpatikus, kedves rendes HMCS-helyi menő csávó- látván hogy milyen sokan vagyunk, milyen szépek és ügyesek vagyunk, és főleg látván hogy zuhog az eső, és nem tudunk továbbbiciklizni, meghívott minket "egy-egy korsó sörre, azaz 40 korsó sörre".

Az eső még mindig nem állt el, a korsó sörök is elfogytak, ezért még meghívott két láda sörre is, mi hálából nyomtunk egy felejthetetlen ÉEE partit a Létai Bárban-nem lehet nem nagy betűvel írni e hely nevét.

A következő betervezett programpont Borrév, fürdés az aranyosban lett volna, de mi inkább a zuhogó esőben, pocsolyában, nyálban, takonyban való fürdést választottuk.

Vidáman fürödöztünk a fent leírtak alapján a száguldó kamionok között a Jára völgyén hol lefelé hol felfelé, mikor egyszercsak kb pont a Buru táblánál elállt az eső. Ekkor vettük észre milyen gyönyörű tájakon fürödöztünk a biciklin.

Torockóig már rövid volt az út, de lélegzetelállítóan szép. Maga a falu pedig egy kész csoda, mesébe illő fehérre meszelt házikók, zöld ablak- és ajtókeretekkel egy festői táj közepén.

Torockón Furu Árpád fogadott minket, a Transylvania Trust Alapítvány oszlopos tagja és építész szakembere, aki sokunk szerint az egyik "legfaszább kalotaszegi csávó". Ő egy más, számunkra új szemszögből mutatta be Kalotaszeget és Torockót. Következtetés: Romániában működhetne a falukép védelem, és az értékmegőrzés úgy ahogy Torockón szinte tökéletesen működik, csak ügyes emberek és pénz kell hozzá.

A Transylvania Trust Torockón gondolt egy merészet: "1996-tól kezdődően Torockón átlagban 140 műemlék jellegű ingatlan tulajdonosa részesül évente karbantartási támogatásban azzal a feltétellel, hogy elvégzi háza körül a megfelelő karbantartási munkálatokat, épületei értékes építészeti és utcaképi elemeit nem változtatja meg, illetve változtatási szándékaival szaktanácsért az alapítványhoz fordul."

Furu Árpád, a hozzáállása, az életereje és a sikereik számunkra nem csak példaértékűek hanem hosszú évekre adtak hitet adtak ahhoz, hogy érdemes Erdélyben hinni, élni és dolgozni.

Minket tehát "Erdély elvarázsolt" ismét. És ön? Mikor hagyta magát utoljára elvarázsolni?

Elküldve: 2009. augusztus 21., 13:30-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.