6. nap (aug. 13)
Beliş – Gyalu. A gravitáció boldoggá tesz.
A pihenőnap egy kevésbé pihentető "Libuskáim ®" mulatsággal záródott, mely után a reggelt indulási gyakorlatokkal kellett kezdjük.
Az idei túrán már egészen biztosan megdöntöttük a gumidefekt rekordot, minden napra több is jutott, a 6.nap reggelén is több lapos kerékre ébredtünk, annak ellenére, hogy előző nap a bringák nem voltak használva. Rejtély? Talán valamelyik gumicég figyelt fel ránk és szúrogatta ki egy beépített embere kerekeinket?
A reggeli tornán már legtöbben tudták, hogy rövidesen egy 7 km-es mászás vár rájuk Mărişelig (Havasnagyfalu), a túra utolsó móc településéig. A mászás nem volt könnyű, de legalább túl vagyunk rajta. A tetőre érve Avram Iancu-nak állított fehér keresztnél gyűltünk össze és hallgattuk meg Szabó Károly rövid előadását róla. Avram Iancu és az 1848-as forradalom minden bizonnyal az egyik legvitásabb kérdés a román és a magyar nép között. A mi szemszögünkből az Avram Iancu csapatok által végrehajtott magyarok lemészárlására (pl.: Nagyenyed) nincs mentség. A románok szemében Avram Iancu nemzeti hős, aki a félresöpört román igények érdekében állt ki a csaták mezejére. A legvékonyabb dolog amiben megegyezhetünk az viszont kétségtelen: az osztrákok kitűnő érzékkel járultak hozzá a két nép egymással szembe állításához és ahhoz, hogy a 12 pontból 11 pontban egyetértő felek (románok és magyarok) egymásnak essenek. A végeredmény ismert.
"A táj szép" – állapíthatta meg bárki aki körbenézett a kék ég, fehér felhők, zöld hegyek, napsütötte havasi házak gyönyörű kombinációján. Szép már csak azért is, mert mindenki fejében ott a tudat, hogy innen az erdélytúrák történetének talán leghosszabb – mintegy 30 km-es – ereszkedője következik.
Tudja ezt Ursula is, az egyik bringának az elején csücsülve. Ursula – a kis sárga lánymaci – kicsivel több mint egy éve az élőerdélyes bringatúráknak állandó résztvevője. A transzfogarasi túrán került hozzánk az Argeş-ből a Bâlea tóhoz történő visszamászás napján. A csapat őszintén aggódott a táv és a szintkülönbség miatt. Akkor került Ursula hozzánk azért, hogy ha a csapat morálja lemenne, akkor tekerjen el mellettünk és dobjon fel minket. A tavalyi Csík-Gyimes-Gyergyó túrán egyébként került neki vőlegény, aki sajnos meghalt, de erről részletesebben itt lehet olvasni: Csík-Gyimes-Gyergyó 2008, 6.nap estéje (aug. 14.)
"A gravitáció boldoggá tesz" állapítottuk meg, a hosszú és boldog ereszkedő (szakszóval: lüttő) végén a tarnicai tó gátjánál.
A túra utolsó napjaiban a korábbi évek tapasztalatai alapján már a társaság kevésbé tud figyelni a honismeretre, ezért ilyenkor jobban fognak a könnyedebb programok, mint például a tóparti piknik, így ennek a programpontnak ezen a napon jutott egy néhány órás szelet.
A nap végén sikerült bejutnunk a gyalui várba. A város magyar alpolgármestere várt minket és kaphattunk tőle történeti áttekintést.
A kialakuló beszélgetésben kifejtette, hogy szerinte Székelyföld területi autonómiája utópia és, hogy a magyar népnek voltak és vannak kitűnő tudósai, művészei és sportolói, de kitűnő politikusunk nem is volt és úgy tűnik nem is lesz.
A korábban említett lokális faj, a kalotapincsi pedig egyre többször tűnik fel, az ember közelsége szemmel láthatóan nem zavarja.
