1. nap (szept 12.) – Az út
Ez egy jó nap volt. Ahogy az éjjel esett nappal úgy sütött.
Naszódon úgy tűnik tényleg nincs kiadó szállás. Mielőtt jöttünk volna, Interneten próbáltunk találni.
Egy szállodát találtunk, de most átépítik ezért nem üzemel.
Letöltöttem az egész román, magyar és angol nyelvű internetet, elolvastattam Chuck Norrissal, hogy dobja ki
az eredményt a naszódi szállásokról. Chuck nagyon meg volt lepve, de mondta, hogy nincs semmi.
A városban körbekérdeztük, de többen azt mondták nincs. Tényleg nincs?
Oláhszentgyörgyön (Sângeorz Băi) kezünkbe nyomtak egy kicsi Trăiască Porcul (Éljen a malac) matricát.
Nici o masă fără porc – Nincs egy étkezés sem disznó nélkül; egy ottani kortárs galéria kiállítása.
Sajnos nem néztük meg, pedig a cím ígéretes.
Településből a legszebb Óradna volt. Kicsi, régi faluközpont, fehér templom, régi rom, iskola, zöld park.. jó hangulata van.
És egy magazin mixt ahol van mindenük (“avem de toate”)
Az 1241-es rom tetejéből egy nyírfa nőtt ki, kb 15 méteres magasságban. Egy idősebb ember elmondta, hogy
a nagyanyja 86 évet, a dédanyja 104 évet élt meg, s már a dédanyja is mióta az eszét tudta a fa ott volt,
tehát a fa legalább 200 éves.. hm.
Kinyomtuk a Rotunda hágóhoz és a Cabana tulajdonosa kitett magáért vendégszeretetből.
Azonkívül, hogy mindent megmutatott, megengedett, többször felajánlotta, hogy akik az udvaron
sátraznak jó nyugodtan aludjanak bent a nagy asztalnál a kandalló mellett. Ingyen és bérmentve.
De nem csak ő, hanem mindenki akivel itt találkoztunk barátkozó, viccelődik és villogtatják
a magyar tudásukat.
A hely sem utolsó, a Cabana is fel van újítva és szépen. A környék pedig olyan, hogy
nem is értem miért nincs annyi ember mint a Fogarasban, Retyezátban vagy egyéb hasonló helyeken.
De nem baj, ez így jó, így marad csendes, érintetlen.